Az első abádszalóki táborozásunk alkalmával a Karfiolnál eldöntöttük, legközelebb is ide jövünk. Annyira jól éreztük magunkat Abádszalókon, hogy nem is lehetett más a választásunk. Szinte valamennyien akartuk, hogy még jobban megismerjük ezt a csodálatos víztározót, a kedves Abádszalóki embereket. Bárhol találkoztunk a helyi lakósokkal, szinte előre köszöntek. Az otthoniaknak elmesélve élményeinket, Ők is csatlakoztak hozzánk, így a következő alkalommal már három kocsival, négy család, összesen nyolc felnőtt, négy gyermek indultunk Abádszalókra egy nagyobb lélegzetű (két hét) nyaralásra a Karfiolhoz. Utunkat megpróbáltuk rövidebbre venni, így most a 31-es úton Jászberény, Heves felé irányítottuk autóinkat. Heves város központjában letérve a 31-es útról Hevesvezekény, Kisköre irányába folytattuk utunkat. Kiskörét az egy nyomsávos, vegyes közlekedésű Tisza hídon hagytuk el. A hídon felváltva közlekedtek a vonatok illetve a gépjárművek.
A hídon, majd Pusztataskony településen áthaladva néhány perces út után a Kunsági öntöző csatorna keresztezte utunkat.
Innen tényleg csak 3-4 perc autóút és Abádszalókra érkeztünk, ahol a már ismert Karfiolnál felépíthettük a kibővített táborunkat. Mind ezt megtehettük minden zokszó nélkül, hiszen a víztározó partjain kívül az ég -világon semmi nem volt. Mi mint “parti fecskék” alkalmazkodtunk környezetünkhöz, ügyelve arra, hogy a tábor mindig tiszta legyen.
Táborunkban már megtalálhatók a négyszemélyes, hálófülkés, előteres, előtetős kempingsátrak, a kettő égőrózsás kemping gáztűzhely is, de amire szükségünk volt, minden megvolt.
A tábori teendőkben, főleg a konyhán mindenkinek jut feladat.
A mindennapi, friss élelmiszer szükségleteinket a faluban lévő két nagyobb ABC-ben, vagy a kisebb vegyesboltokban tudtuk beszerezni. Mindig csak annyit amit azonnal elfogyasztottunk, vagy nem volt romlandó.
A főzés után jöhet a "minőség ellenőrzése".
A zsűri elnöke végzi a dolgát.
A többiek is kiveszik részüket a meózásban.
A fínom ebéd után egy kis andalító zene, az ifjú hölgy külön kérésére, máskor egyébként csak az esti órákban.
Hol is volt pontosan a mi szeretett táborunk a Karfiol?
Azt tudni kell, hogy a 70-es évek végén, 80 as évek elején nem volt minden utca szilárd burkolatú.
A Füredi útról, a Bem József úton haladva a víztározó irányába a kanyarban letértünk a mai Erkel Feren u. irányába, majd annak végén a Laky Kálmán útra érve, a jelenlegi Abádi Kikötő felé haladva, a gátra érve, balra a jelenlegi strand irányba haladtunk. A gát kanyarulatát elhagyva, a gátkoronán lévő első lehajtási lehetőségnél balra le . A szükséges vízmennyiséget az Erkel F. utca végén lévő nyilvános kútnál vételeztük fel kisebb-nagyobb műanyag kannákba. Az Erkel Ferenc utca végénél, ha átsétáltunk a Laky Kálmán u. túlsó oldalára, a sűrű növényzetben volt egy kitaposott ösvény az Érfűi csatornáig, mely fölött egy kis hidacska ívelt át a túlsó partra. Onnan már csak 5-6 lépés és ott álltunk az óriási fa a Karfiol mellett.
Az ebéd utáni program, rendszerint pihenés, majd fürdés a Tározóban.
A nyári melegben jólesett a pancsolás...
...nagyon szuper a víz...
...nekem van úszógumim, ha felveszem, már tudok is úszni...
Egyik szemünk mindíg a gyerekeken volt, vigyáztunk rájuk, de a nagyobbacskák is vigyáztak a kisebbekre.
De jó is sarat dagasztani. Ezen a nyáron nem tudni miért, nem lett feltöltve a tározó...ezért ilyen sekély a part.
Este felé mikor már a nap is lefelé vette útját, a tábor is lecsendesedett. Az elfogyasztott vacsora közben/után előkerült egy-egy üveg hazai fehér, vagy vörös bor. Beszélgettünk az elmúlt napról, vagy a következő napi programról. Ahogy sötétedett meggyújtottuk a petróleum lámpákat, melyek pislákoló lángjaikkal még hangulatosabbá tették a tábort. Ilyenkor előkerült a tangóharmonika is és csak úgy halkan felcsendült egy - egy melódia. Egy este, emlékszem, előttem a hangszerem és a “Moszkva parti esték”... közismert dallamát játszottam ( ...akkoriban még a közmédiában is adták...) , mikor egy helybéli fiatalember, olyan korunkbeli csatlakozott társaságunkhoz. Hellyel és egy pohár borral kínáltuk. Nem is kellett kérni, magától kezdte mesélni, hogy Jánosnak hívják itt lakik a falu szélén a közelben és esténként már többször hallotta beszélgetéseinket, a harmonika hangját, gondolta közelebb jön megnézi kik vannak itt. A kölcsönös bizalom alapján, mi is elmeséltük honnan érkeztünk, hogy mennyire megtetszett nekünk Abádszalók és az itt élő emberek vendégszeretete. János elmesélte nekünk, hogy nem sokáig táborozhatunk itt a gát oldalába, mert már építik a Camping kerítését és mindenkit csak ott engednek majd sátorozni. Elmesélte azt is amit csak úgy hallott, hogy innen nem messze - mutatott karjával Kisköre irányába - strandot akarnak építeni, a gát védett oldalán büfék, étterem, mosdók, szinpad stb. boltok lesznek. ... mivel már későre járt, János elköszönt és jó éjt kívánt. Ahogy teltek, múltak a napok, János amikor tehette meglátogatott minket.
Mint minden jónak, a nyári szabadságunknak is vége lett.
A legszomorúbb pillanatok a szabadság végén a tábor bontása.
Minden csomag már a kocsikban, végül az utolsó sátor, a zsinórok, cölöpök, vázelemek leltározása.
Mikor már minden a kocsikban volt, mindenki ott állt a lebontott tábor helyén és keresett még valamit, valamit ami miatt még nem lehet indulni, ami miatt lophatunk még néhány percet ettől a csodálatos helytől és Abádszalóktól valamint a falu kedves, vendégszerető lakóitól, a postástól, a közértestől, a piacon a zöldségestől és még sorolhatnám tovább, egy szóval mindenkitől, de nem utolsó sorban Jánostól akivel jó néhány kellemes órát töltöttünk el.
Indulás hazafelé! Minden jót Abádszalók! Vissza jövünk még!
