Egy elsüllyedt település 146. évfordulójára gondolva fogalmazom a jegyzetemet, de meg kell állnom, mert akaratom ellenére, minduntalan egy másik, hasonló esemény jut az eszembe, ami nem is olyan régen( 2010.06.03.) történt. A helyszín a felső Tisza vidéke, Felsőzsolca…. Egy este a TV híradót nézve … döbbenten figyeltem a megrázó eseményt…. Mikor egy 80 év körüli, a sok munkában „megfáradt hátú” bácsika a szemben lakó szomszédjának teraszáról könnyes szemekkel nézte, hogy a talán 60 évvel ezelőtt sok sok veritékes munkával, talán megfelelő alap nélküli, vályogból épített kicsiny házát, egy élet munkáját,ahol nap mint nap szeretet, meleg étel várta, ahol minden este pihenőre hajthatta fejét ….az árvíz, a rohanó, tajtékzó Tisza elviszi……! Bevallom őszintén, akkor ott a TV elött én sem tudtam uralkodni az érzéseimen…., de nem szégyellem, mert úgy érzem az emberi méltóság egyik legnemesebb érzése, a másik embertársunk és annak tevékenysége iránti tisztelet,és megbecsülése nyílvánult meg.
A leírásban megemlített tiszahalászi emberek az Őket fenyegető veszélyek tudatában tértek vissza a szigetre, hiszen lakóházuk is csak ideiglenes volt. Mégis, mikor csak szóban említésre kerül Óhalász, ugyan az az érzés kerít hatalmába, mint mikor a könnyes szemű bácsikát láttam.
Egészen 1876-ig létezett egy kis falu a Tisza-folyónál, amit a hirtelen lezúduló jeges ár elpusztított és mára már csupán néhány téglafal és egy kereszt jelzi, hogy ott valamikor település volt.
A ma ismeretes Tisza-tavat, vagy Kiskörei víztározót 1973-ban hozták létre mesterségesen, a tiszai áradások szabályozásának és az Alföld jobb vízellátásának érdekében.
Így Óhalász, vagy ha úgy tetszik, Tiszahalász „szigete” nem a Tisza-tavon, hanem az akkoriban még ott kanyargó Tisza folyón, pontosabban pedig egy természetes úton létrejött, patkó alakú holtágon, vagyis morotván helyezkedett el.
Mi is volt az az Óhalász?
Az Óhalászi-Holt-Tisza a tó egyik legszebb területe. Hatalmas, évszázados fák övezik, a vize kristálytiszta, elég mély. Óriási állományokban megtalálható a fehér tündérrózsa.
A sziget szélén álló óhalászi kilátó gyönyörű látványt nyújt a Tisza-tóra. Nehéz szavakba önteni, miről marad le, aki kihagyja.
A megfigyelőtoronyból csodás a kilátás!
A toronyba érve első dolgunk, hogy tekintetünket végigvigyük a környéken. Ezen a helyen a szárazföld irányában is van érdekesség. Az Óhalászi-sziget tornyának a lábánál terült el régen egy település.
Egy falu. Méghozzá olyan falu, melynek története több száz évre nyúlik vissza. A település az egri püspökség ősi birtokai közé tartozott, melyet először 1261-ben „Halaz in Chereukuz” alakban írva, később pedig már Tisza-Halász néven említettek.
A 19. századig szinte folyamatosan lakott terület volt, néha 4-5, vagy 11 portával bejegyezve.
Elődeink a 19. század második felében védőtöltéseket építettek a Tisza két partján
Ahogy épültek a töltések, az áradások alkalmával mind kevesebb helye lett a szétterülő Tiszának –
Egyre nagyobb árvizek keletkeztek, és volt egy település, mely az árterületen feküdt. A honfoglalás kori, ekkoriban közel félezer lelkes Tiszahalász is ilyen.
Egészen 1876 tavaszáig.
Abban az évben ugyanis a Tiszán lezúduló hatalmas jeges árvíz teljesen elmosta a falut. 1876.március 24-én a Tisza morotvájában lévő Tiszahalászt(vagy Óhalászt) és mellette még 23 települést elöntött a Tisza, átszakadt a taskonyi védőgát, aminek következtében 1200 ház romba dőlt, két fő a víz áldozatává vált, háziállatok százai pusztultak el.
...Volt egy ember azonban, aki nem nézte végig tétlenül a katasztrófát. A szemben lévő parton lakott Hartl Ede, aki kompjával kimentette Tiszahalász több mint négyszáz lakóját. Segítette a fedél nélkül maradtak átköltöztetését, élelmet és ruházatot adományozott nekik
A nagy árvíz után a vármegye úgy döntött, a Tiszahalásziak nem maradhatnak egykori szigetükön, ezért Schlauch Lőrinc szatmári püspök Sarud mellett, néhány kilométerrel arrébb a szerencsétlenül járt közösségnek adományozott egy területet, melyet hálájuk jeléül Lőrincfalvának neveztek el.
Mivel Erdélyben viszont már létezett egy ugyanilyen névvel ellátott település, ezért végleges nevét Újlőrincfalvára módosították.
Újlőrincfalva mai lakói, fáklyás felvonulással emlékeznek március 24.-én , a 146 évvel ezelőtti hatalmas árvíz által elpusztított Óhalászra és valamennyi károsultra, településre.
Az egykoron lakott sziget mára kedvelt horgászhellyé vált, mely csukáiról és kárászairól híres. Emellett pedig hatalmas tündérrózsa mezői és különleges hangulata romantikus zarándokhellyé varázsolta. Előszeretettel szerveznek e vidékre vízitúrákat és kirándulásokat is.
https://www.youtube.com/watch?v=4UxOBINzA2E
Forrás: ilovetisza.hu szoljon.hu oldalak saját.
